Az alkalom; Q 5843

- 30 ILLRON» Barbara palija? IRON» Maga mondta, hozzam Barb rat. Finom kis szobában várja önt, ágyikó, pia. Mi kell még? ILLRONs Azonnal eressze el! Látta a maga arcát? TRON» Ne nézzen inasnak. Azt hittem jobban kívánja, /el, közben halkan/» Hiába, a kor. öregszik. Nő van, szoba vrn, pia v n, mégsincs semmi. Hm! _ _ miatta, ILLRON» Barbara, egy kis szobában. Olyan jövőt veszthetek el ávtyy de olyant... Majd Barbara, m jd... Szinvál tozás • /А. В. C. távol egymástól. dőször csak sz arcukat világítják meg, lassan világosodik és benépesül a tér. Egyik oldalán emelvény. Mig А. В. C. beszélgetnek, Barbara, majd az Illron csü d érkezii ./ A.t Ma a Fő utca kirakatait törték be. * * B.» Ott voltam. Hát nem mondom, jó kis cirkusz volt. Kapkodták a motyó juk.it • C.» Az az igazság, hogy észre sem vettük és a fejünkre nőttek. Rájuk fór az ellenőrzés. A.» De ilyen hirtelen? Se szó, se beszéd, kipakolták őket az utcára. C.t Ők talán szóltak? Ha az az öngyilkosság nem dérit ki mindent, hol tartanánk? • * * B.t Csak erős kézzel érhetünk célt. Illron mondta. /Nyüzsgés a színpadon. Az emberek csoportokba verődve vit tkoznok, ki balnak./ ELSŐ ÍR I» Már a szomszéd utcába ért. MÁSODIK FÉRFI« Beszédet mond? ELSŐ NŐ« Éljen Illron! MIND» Éljen Illron! Éljen Illron! A.» Megbabonázta, valósággal megbabonázta az embereket. Ennyi elég a dicsőség: ez?