Az alkalom; Q 5843

- 15TRQN: Ne légy igazságtalan. A fiad engem igazitott helyre. LIVIUoZ: Nem akartam meghánt ni. TRON* Nem is lehet, /lllr nhoz/ Apádat emiitetted, milyen gyerekkort ndott? ' £ V . « ILLRON* Gyerekkort. Játékokkal, pofonokkal /nevet/. Nagy pofonokkal. Adta az iskolát, я jövőmet. Hogy egyáltalán talpra tudtam állni.. Szigorú-n nevelt. Istenem, ha egyszer nem tellett tőle több utrevalóul, mint hogy elém álljon, és azt mondja: Becsületes légy, fiam. LÍVIUSZ: Kezdetnek elég kevós, egy életre sok is. TRON: Látom, szereted a rövid bölcsességeket. * 1 LÍVIUSZ* Mondjuk. És unom a témát. /Kis szünet után/ Maga mire vitte? ILLRONi Ha apádat neia is, a vendéget tiszteljed! TRON* Hagyd. Még őszinte. LTVIUSZt Bocsánat. /Feláll, kimenne a szobából, az ajtóban Sára és Mariann állitják meg./ SÁRA* Hová rohansz? TRON* Engedje asszonyom, bizonyára untatjuk. Magam sem voltam különb annak idején. Sőt. Ha a gyerekkoromr gondolok... /Sára és ariann leülnek. Liviusz az ajtóból figyel./ TRON* Egy tóhoz közel laktunk. Ha behunyom a szemem, látom az áttetsző vizet, hallom в gyerekek zsivaját. /Feláll, néhány lépést tesz, a társasággal szembefordulva folytatja. Az Illron család egy ideig értetlenül nézi, eztán értve,vagy inkább érezve a játékot, követi Tron mozdulatait, játssza а történet szerepeit./ Micsoda zsiv j és micsoda játékok. Én Némo k. itány v yok mondta egyszer a legidősebb flu. A többiek türelmesen várták, vajon nekik milyen szerepet szán. De a kapitány nem törődött