Az alkalom; Q 5843

- 16velük. A tó sekély vizében himbálódzó farönköt nézte. - Az a argóm a Nautilus. Nincs jobb a világon. Az apróságok bólogattak. Tényleg nincs jobb a világon, mint a rönköt meglovagolni. Megpördül, belefordítja lovasát a v"zbe, aztán nehezen engedi újra felkapaszkodni, s ez v; 1 mi csodá1 tosan jó dolog. a.;or hajózunk? - kérdezték kórusban. A nagy fiu, aki fejjel magasodott ki közülük, mosolyogva csóvált- fejét. - Nem hajózunk. - De mi h-józni akarunk, 'ár rászáradt testükre a p *rti homok. Hőbb még birkóztak, várat építettek, ki mihez érzett kedvet. Most a vizbe kívánkoztak a forróság elől. Nem hajózunk - mondta újra а к pit ny. - A hajó az enyém. Én mondom meg, kit veszek fel rá. És én nem veszek fel senkit. Nem értették. Ott úszott karcsú fe eddig is minden évben a vizben. Esténként partrahuzták, nehogy éjjel a mélybe vigye a szél és a hullámok, ^enki sem mondta, ki és mikor ülhet fel rá. Ha sokan vették körül, megvárták, mig lefordul róla v 1 amelyikük, ann.ak a helyére tornászták fel m.-gukat. Fontosán- tudták, meddig mehetnek, hol ér h sukig, hol nyakujpig a viz. /Már a játék szenvedélyével/ Nem hajózunk, értitek, csak én. LÍVIUSZ: De mi hajózni akarunk. /Líviusz közbeszólása várat-1 n, de sem iron, sem a család tagjai nem lepődnek meg. Már élik я játékot. Hengjuk természetes, nem pró•Г» bálnak gyerekesen beszélni./ TRÓN: Nem értitek. Fogadni merték, nem értitek. Én Némo kapit ny v gyok. Akiről egy könyvet irtai:. És ti az ellenségeim. Mind, ahogy a könyvben. Mindenki engem és a hajómat üldözi. LÍVIUSZ: Addig értem, hogy üldözünk. Jó. Aztán? MARIANN: Mi lesz aztán? ILLRON: Mi lesz, ha utolérünk?