Az alkalom; Q 5843

TRON: Mondhatni. ILLRON /leül a dohányzóasztalhoz/: Megtudhatnám, miért jött? TRON: Azt hiszem, ön többre született, mint amennyire vitte. Hiába a háború, a gyerekek, a környezet. Jól sejtem? ILLRONt Most mondta el a jellemzésemet. Mit mondhatnék. Valószinüleg szó szerint ez a főnökeim véleménye. TRON: Igen. Pontos ember vagyok. Szakmai betegség, igaz? ILLRON: A hivatal rendszeretővé neveli az embert. Engem arra tanitottak: Pontatlan ember lehet zseni, de hivatalnok soha. TRON: Bölcs mondás. ILLRON: Tehát milyen ügyben? Hivatalos? Személyes? TRON: Fele-fele. önnek személyes, nekem hivatalos. Az ügyekkel többnyire igy van. A fél személyes dolga azáltal válik hivatalossá, hogy foglalkozu. к vele. Néhány pecsét, okmánybélyeg, aláirások, és amit ugy mondana családi körben az ügyfél, hogy "de jó lenne!' "szeretném!" abból kérvény, akta lesz "Alulirottr** azzal a tiszteletteljes kéréssel fordulok..." Érzi a költészetét? Hogyne érezné. Hiszen ebből él. ILLRON: Gúnyolódik? TRON: Tőlem furcsa ötlet lenne. Segiteni akarok magán. Tudom, először tiltakozni fog, aztán megijed, könyörög, végül beleegyezik, és örök hálával tartozik érte. ILLRON: Szóval nem a hivatalból jött. Azt hittem uj kolléga,vagy a központból küldték... TRONf Nem. Én mindig magamtól jövök. Hosszas töprengés után választottam ki önt. ILLRON: Megvesztegetés. Ilyennel már találkoztam. /Feláll, ordit./ Miféle jogon merészelt, azonnal távozzék! TRON /nyugodt, enyhe iróniával/: Ne csináljon jelenetet. Ugy festek én, mint aki egy gyűrött boritékot akar a zsebébe csempészni?