Az alkalom; Q 5843

- 9 Engem sokkal komolyabb szándék vezetett ide. Az ön vágyai, ambíciói. Legtöbbet ugye az idő... De azért szu nyadoznak, szundikálnak a vágyak. Támassza fel őket! Huszonöt évvel ezelőtt azt hitte, a város első embere lesz. Első? Megbánta a házasságát, átkozta a gyerekeit. Nem hangosan. Távol áll Illrontól a hangos káromkodás. Tiz éve álmodik az osztályvezetöeégről, dehát a főnöke a fiéalább. Hiába várja, hogy kidől a sorból. Ez marad, ezt nem nyugdíjazzák, mint eddigi elődeit... ILLRON: Hagyja abba! TRGN: Gyerekkorától készül a tengerre, harminc éve tervezi a nyaralóját, minden reggel autóval kutyagol a hivatalba, ugy tartja a táskáját, mintha a volánt fogná kezében. Nem szógyenli magát Illron? Ilyen pitiáner vágyakkal megöregedni. Más ember csak ezek teljesülése után kezd el álmodozni. ILLRON: Takarodjon! TRON: Egyébként mindegy, hogyan szólit. A barátaim Tron-nak hivnak. /Sára jön a kávéval. Zavartan megáll./ SÁRA: Nem hallottam a csengőt, azt hittem a tévé szól ilyen hangosan. Zavarok? /Leteszi a tálcát./ ILLRONs Tron ur látogatott meg, kedves Sárám, hivatalos dolgok. /Tron meghajol Sára előtt./ SÁRA: Máris megyek. Ne kináltassa magát Tron ur, a férjem feledékeny, mire észbekap, elhűlt a kávé. /Е1./ TRON: Bájos asszony. Neki igért gondtalan életet, megbecsült nevet. Allront utánozva./ Nagy ember feleségének lenni, kedves Sárám évekig tanult hivatás. /Nevetve/: Micsoda marhaság. Nagyobb ünnepeken, évfordulókon nem érez lekkiismeretfurdalást? ILLRON: önnek igazán nem tartozom számadással. TRON: /járkál/ Egész lénye tagadó. Nem, nem, nem. Csupa nemből hogyan állhat össze egy ember? Egyszer már mondhatna igent is!