Főnyeremény; Q 5837

86 Az álomkép szemkápráztató fényét és a zongora elbűvölő hangját pillanatok alatt a visszatérő sötétség nyeli el. MÁSODIK ÁLOMKÉP Az első álomképet lezáró sötétségei Puccini Tosca c. operájának második felvonásából zenekari muzsika szűrődik ét, melyből "Tosca imája" bontakozik ki. A zenekar eleinte aligl hallhatóan, majd egyre hangosabb ban szórja a melódiát. Ahogy a zenekar zengése erősődik, a sötétség las sany fokozatosan eloszlik, és ragyégó fényár nyomul a helyébe. A fényárból az operaház színpada tárul a néző elé, amelyen a második asszony az eperaénekesnő légáes alakja tűnik fel. Az álomvilágban életrekelt ajkán zenekari kísérettel lenyögözően zeng az "ima-ária" : Tisztán éltem, hiven szerettem, én szándékkal senkihek bajt nem okoztam," Alig hogy az ária elhangzik, ez az álomkép is mély sötétségbe merül Egy hegedű siró szólama, mely mintha zenekarból vált volna ki, a sátétségem átúszva, a harmadszor feliillanó fényözön ragyogó hullámain sikol tozva ringatózik tovább. HARMADIK ÁLOMKÉP A harmadik asszony, a poéta,íróasztalnál ülve és Írásba morülten jelenik meg férje álmában. A hogtdü siró hang-ja erősbödik. Az asszony kezéfcer megáll a toll. Leteszi. Két kezével kissé fölemeli a papírlapot és fátyolozott hangon olvassa, amit papírra vetett: "Fájó akkordok méla hegedűn... Vajon ki játszik ilyen keserűn? Ki dédelgeti azt a bánatot, Mely a húrokon szárnyakat kapott?" A vers szak utoleó szavának elhangzása pillanatában az előszobai ajtó nagy rob bájai felpattan. Az asszony kezéből kihull a papírlap. A hegedű elnémul. Az álomvilág káprázatos fénye természetes nappali világossággá enyhül.