Főnyeremény; Q 5837

87 TIZE IT HARMADIK JELENET VÉKON PÁLNÉ /А kitárult ajtón berobban. Bevágja maga mögött az ajtót. Megáll, Villámló tekintettel fölméri az elébe táruló képet. Kifakad./ Úristen! Mi van itt?„«.Micsoda fölfordulás! /ügy tesz, mintha nem venné észre a férjét./ VÉKONY PÁL /Az ajtó falrengető csapó dósától riadtan ébred álmából a rideg valóságra. Révedező szemét feleségére mereszti. Kisvártatva lassan, álmatagon megszólal./ Te.,,te vagy az? • ../Feláll, hegy jobban lásson./ VÉKONY, PÁLNÉ /ridegen/: Ugyanezt kérdem én is: te vagy az?.,. SzóV val...hazajöttél...Mis ideig szótlanul farkasszemet néznek egymással./ VÉKONY Ájui A fogadtatás nem olyan, hogy jóleső érzéssel mondhatni nám: hazajöttem... VÉKONY PÁLNÉ /Lleplezetlenül gúnyolódik./ Talán hasra essem vagy legalábbis térdre ború?.jak előtted? /lűég egyezer körülhordozza zord tekintetét a felfordult szobán./ Ugy látszik, csak azért jöttél.,, visz sza, hogy lerombold saját fészkedet, mielőtt végleg elhagyod... családodat,,. Különben sem vagy már velünk. Külön világban élsz..

0 Emlékeid sötét, dohos világában. Ebből én nem kérek. Nekem ez idegen, ellenséges világ. VÉKONY PÁL /Nyugodt, halk, de önérzetes hangon szól./ Számomra ezek az emlékek nem sötétek és nem is dohosak. Testi és szellemi lényemnek természetes alkotórészei éppúgy, mint szivem, kezem, lábam, a vérem fejem é3gondolataim, Vilük együtt vagyok egész ember,..Ha akadnak mégis olyan kegyetlen hatalom, mely megfoszthatna tólük, nyomorékká tenne, sőt még halálomat is okozhatná.. .Ellenséges indulatnak szikrája sincs evekben az emlékekben... VÉKONY PÁLN# /gúnyosan/: Megható! Mindjárt sirva fakadok. Könnyeim tengerébe talán még bele is fulladok.. ./fölemelt hangon/:Ne feledd, hogy kölykeidről neked kell majd gondoskodni! VÉKONY PÁL /változatlan nyugalommal /: "Kölykeim" .. .Nekem nincsenek.