Főnyeremény; Q 5837

45 redt, sietett vissza a kórházba, mielőtt az iiditó álomképet a való világ elnyelte volna, kit nappallá téve folytatta harcát a betegeire leselkedő halál ellen. Gyógyított, operált, t . nult, kereste, kutatta a betegségek okait s a gyógyítás legeredményesebb módszereit. Professzora egy ideig aggódva figyelte tanársegéde megfeszített munkáját. g szer aztán megsokalta a testi-lelki erőt őrlő nagy buzgalmát. Figyelmeztette: az orvosnak a saját életére és egészségére éppúgy kell vigyáznia, mint a betegeiére! "Az orvos élete és egészsége egy'en s betegeké is"- mondta neki, és ellátta bölcs atyai tanácsokkal. Lelkére kötötte, hogy a pihenésre, szórakozásra szakítania kell egy-egy kis időt, bármennyire ragaszkodik is betegeihez és velük kivan lenni éjjel-nappal. A testi-lelki erőt felfrissítő pihenésre, szórakozásra éppolyan szüksége van az embernek, mint a tiszta levegőre. Ajánlotta neki, hogy keresse a baráti társaságot, járjon siinházba, vegyen részt társas kirándulásokban, sétákbf.n, stb. Megfogadta professzora bölcs tanácsait. Legszívesebben járt persze színházba, különösen az Operaház előadásai vonzották, özvegysége negyedik évében történt, hogy az Operaház Puccini világhírű müvét, a i'osc; cimü operát tűzte műsorára, s a cimssserep nehéz feladatút egy akkoriban feltűnt fiatal és rendkívül tehetséges művésznőre bizták. A nagy olasz zeneköltő hangszínben és meglepően változó melódiákban roppant gazdag muzsikája s az uj operaénekesnő bemutatkozása különösen érdekelte és erősen vonzotta. F a : Kiváltképpen az utóbbi. Gondolom én. Ka és elment az előadásra? GABOR : Hogyne! Ott ült a földszinten az első sorban. Jól akart látni és hallani mindent. Csupa szemmé és füllé váltan gyönyörködött az Operaház uj csillagának ragyogó ssópsé ében éshan jrónak elbűvölő csengésében éppúgy, mint Puccini remekművében. gész lényét áthatotta az előadásból áradó és szivet-lelket magával ragadó tengernyi szépség.