Főnyeremény; Q 5837

46 FEtI: Elsősorban persze a művésznő ragyogó szépsége és hangjának elbűvölő csen ése. GÁBOR: Valahogy igy volt, mer az első pillatr.tt 1 kezdve rajta felejtette a szemét. FERI: És a művésznő vajon észrevette ezt*

5 GÁBOR: De még mennyire! Rá-rávillantotta igéző tekintetét, mintha csak neki énekel* volna, FERI: Szóval: megigézte. Apánk akkor harminc éves lehetett, ha jól számitottam. És a művésznő? GÁBOR: Nem lehetett több húsznál. FERI: Tehát tiz év volt köztük életkorban. GÁBOR: Ez még áthidalható korkülönbség a tiszta szereim számáré, ha kölcsönös vonzalommal együtt épitik a hidat. FERI: Az orvos részéről azt hiszem, ebben nem is volt hiba. GÁBOR: Majd mindjárt kiderül, melyik oldalon volt szilárdabb a szerelmet megalapozó vonzalom. FERI: Erre nagyon kíváncsi vagyok. GÁBOR: Lenyűgöző hatást keltve, ünnepélyes csendben folyt az előadás. Puccini akkor még újszerű, csodálatos muzsikája és az uj csillag tündöklése magával ragadta a közönséget. A szinpad és a nézőtér egy-egy főhőse, tudniillik a gyermekorvos és az operaénekesnő már ett tartott, hogy egy pillanatra sem tudták levenni egymásról a szemüket. Közeledett a második felvonás vége. ágyszer csak mind a ketten zavarba jöttek. A legmegrázóbb jelenetnél történt ez, mely a művésznőtől mély átélést kívánt, lár pillanatig küszködött magával, majd hirtelen elakadt, mintha elvágták vélne. A következő pillanatban ájultai] roskadt partnere karjaiba, aki idejében mellette termett. A zenekar elhallgatott. A nézőtérre dermesztő csend szakadt. Az ájultnak fekvőhelyet rögtönöztek. Közben az egyik férfi szereplő a megdermett közönség felé fordulva elkiáltotta magát:" Orvost kérünk!" AS első sorból nyomban felpattant a gyermekorvos és villámgyorsan a színpadra sietett. A függöpy két szárnya összecsapódott. Ami ezután következett, агГа a függöny mögött derült