Főnyeremény; Q 5837

44 le a könyörtelen halál.a művészet iájáról ezt a kivételed tehetséget. Rövid beszélgetés után a tanárnő szokás szerint magára hagyta az orvost , mert tudta, hogy kell neki ilyenkor a magány. Beleült a hintaszékbe és álomba ringatta magát. Mély álmaiban ugy villant í'ei airba szállt boldogságának egy-egy képe, mintha valóságot tükrözné. Ítélte például álmában azokat a kettesben töltött boldog órákat, talán a legboldogabbakat, amikor mint menyasszony és vőlegény négykezest játszottak, de nem zongorán: szőnyeget szőttek kézzel. A vőlegény válogatta, ollóval szabályos darabkákra vagdalta a finom gyapjuszálakat, majd a fonaldarabkákat csomókba szedte. A menyasszony a csomókat a zongorázásban kifinomult ujjaival szorosan egymás mellé illesztve, színpompás, puha szőnyeggé varázsolta, Ugy jártak ujjai a szines fonalak közt, mintha a zongora billenytyüin táncoltak volna. így készült többet közt ez a szmirnaszőnyeg is, amelyen mást te ülsz. / Rámutatott közben a bátyja alatt lapuló hintaszéktakaróra./ F 3RI/ riadtan fölpattanva ültéből és szemét a szőnyegre meresztve/ Ez e?! GÁBOR: Az bizony! Beleszőtte ebbe a művésznő a tiszta szerelemmel csordultig telt 3zivét-lelkét• FERI: Ha én ezt tudom, a vilőgért rá nem ülök. Rem az én bűnös lelkemnek való nyughely. Te nyugodtan ráülhetsz. Te más ember vagy. Ülj csak le és beszélj apánk második házasságáról! / ö maga átül,a heverőre. Két könyökét a térdére állitva, kezével föltámasztja fejét, hogy tdjes odaadással figyelhessen öccse szavaira./ GÁBOR: Hisz éppen arról akeeek beszélni. Várj csak egy ]fcicsit!/Az Íróasztalhoz siet. Visszateszi helyére az első asszony fényképét s a másodikét veszi kezébe, beül a hintaszékbe. Pár pillanatig elgondolkodva nézi a fényképet, ausiyEx majd beszélni kezd, / Amint mondtam, ebben a hintaszékben álmodozva, ismételten átélte apánk első nagy szerelmének és rövid, de annál boldogabb házasságának néhány pillanatát. Egy-egy kis boldog álomélet volt ez számára. Mihelyt azonban föléb-