Főnyeremény; Q 5837

43 nősen a , yemekek örültek lót* ára. Fölültek kis ágyaikban még a súlyosabb betegek, is éa mosolyogva nyújtották feléje gyönge karjaikat, mintha kezet akarnának fogni vele. És ő mindegyikhez odament kUlön-külön, a gyöngéden sorra kezet fogott velük. Volt, aki lerúgta magáról a takar;t, kiugrott az á yból, a odafutott vagy botorkált hoz á, ki hogyan birta. /tölelték téroét. Majd leverték a lábáról. Boldogok, voltak ha a j| doktor báoai rójuk mosolygott, a hozzá még meg ie simogatta buksi lejüket. A boldogság apró, színes virágai egymásután nyíltak ki,szeretetteljes mosolyára és kaze érintésére a sápadt gyermeki arcokon. A mosoly különben ie mindig ott lebegett az arcán, ha betegei közt járt-kelt. Néha-néha még hegedült is nekik, ha kivónták. Tudta, tapasztalta, hogy a mosoly is, a szép hegedűszó is enyhíti szenvedéseiket. F JHIt l ost már értess, miért hordoz: a magával na is orvosi táskájával együtt a hegedűjét* A szép begedüssóben persze б тага js enyhülést talált lelki fájdalmaira. GÁBOR: Igazad van. De leginkább as ártatlan, tiszta gyermeki szivekből feléje áradó őszinte szeretett emelte föl levertségéből. A kórházban, betegei közt viasza nyerte élet-és munkakedvét. Na yon,rövid, szinte os&k villanóeszeiü házas és családi életében elvesztett boldogságát is hivatásának még odaadóbb teljesítésében kereste. F HIJ De nem találta meg, hisz másodszor is megnősült, nnyit én ie tudok. Arról azonban sejtelmem sincs, hogy mikor és hogyan szánta rá magát a második házasságra. GÁBOR: Üt évig volt özvegy, z alatt alig mozdult ki a kórhábíl. Éjszakáit is bent töltötte. Kihűlt ot hónát ritkán kereste fel. Csak két hetenként ment haza pár órára. Ilyenkor néhány percig elbeszélgetett felesége második anyjával, a zenetanámővel, akit szintén lesújtott nagy tehetségű tanítványának tragikus halála. F RI: I ö fedezte ft 1. GÁBOR: Igen. Annál inkább fájhatott neki, hogy virágjában törte