Főnyeremény; Q 5837

42 szemének iárathatatlan őrködése, a zongoramüvészetben ifinonult ujjainak gyön, éd simoatása ma ában véve is gycgyitola?: hatott rá. Súlyos betegségéből teljesen fölépült. Nem sok idő multán azomban neki kellet ápolnia gyermekét, akit váratlanul megleptek a kinosabbnál kínosabb szülési fájdalmak. Orvos hiányában hivatta a falusi bábaasse szonyt. De mire az megérkezett, már ott volt a kisíány is a még mindig vajulú anya mellett. A bábaasszony gyakorlott szeme nyomban látta, hogy még nincs vé e a szülésnek. Percek múlva az eddigieknél is kínzóbb fájdalmak gyötörték az anyát. Hosszas vajádáe után még egy kisfiút szült, akiben azomban hire-bamva sem volt az életnek. Falva született. Utána nemsokára meghalt az anya is... így ért véget apánk első házasóga, melyre az egymásra talált két fiatal sziv egész életre szóló boldogságát alapitotta. РЕЙХ: Hogy tudta elviselni ezt a refcenetes csapást? GÁBOR: A temetés után sokáig nem tudott elmozdulni a sírhant mellől. Ott állt mereven,mint ha gyökeret vert volna lába. A falu népe már hazaszállingozott; tudnillik, a kis faluból mindenki kivonult a temetésre, aki csak járni tudott. Ahogy ott állt a gyászba borult fiatal férj és apa magányosan a halál sötét árnyékában, a temető siri csendjében, egyszer csak ugy rcmlett neki, mintha a temetőn átsuhanó alkonyati szellő szárnyán gyermeksirás szállt volna hozzá messziről, nagyon messziről, talán éppen az б kórházából. Kezdetben csak egy-, majd mind több és több beteg gyermek vélt sirása marcangolta szivét, írre riatan ébret fel benne az orvosi hivatás-és kötelességtudat: sietnie kell vissza betegeihez, hogy folytassa félbeszakadt harcát a halálla! Itt roár nincs mit keresnie: a halál ellenfél hiányában győzött, még mielőtt szembeszállhatott volna vale. Visszautazott a fővárosba. PERI: Kislányát persze ott hagyta a nagymamánál. GÁBOR: Természetesen. Tudta, hogy a legjobb helyen hagyja. Amikor megérkezett & kórházba, mindenki szeretettel és örömmel fogadta. Fülö-