Főnyeremény; Q 5837

30 tidtiő forrásvíz, és pillanatok alatt elöntötte és tisztára mosta a poros, kormos bérkaszárnyát. Egymásután nyiltak ki az ablakok, hogy a dohos lakásokat is átjárja a mindent megszépítő hegedűszó, A ház apraja-nagyja az udvarra és a függő folyosókra tódult. Az apróságok és öregek kiugráltak ágyaikból, hogy ők is élvezői lehessenek a ritka, meseszerű élménynek, PERI /aki eddig a száját is nyitva felejtve figyelt/: Honvetted ezt a messzerü történetet? GÁBOR: Hallgasd végig, kérlek! PERI : Hallgatom, /Kömben karórájára vet egy pillantást,/ GÁBOR : Ha unod, abba is hagyhatom. FEíl : Dehogy unom! Mondd csak tovább! Roppant érdekes, GÁBOR : Mindenki átadta magát az ódon bérházban a művészi hegedűszó ösztönös élvezetének, A hegedüszóért rajongó fiu nem elégedett meg annyival, amennyit füle és szive a földszinten fölfoghatott. Föllopódzott a sötétben a második emeletre. Megkereste a hegedűszót árasztó sötét és nyitott ablakot. Lekuporodott alatta és ott hallgatta tovább a szép hegedűszót. Szive-lelke repesett a gyönyörűségtől. Alighogy a hegedű elhallgatott,abban a pillanatban talpra ugrott, magasba emelve kitárta két karját, mintha meg akarta volna fogni mint körötte röpködő szines pillangót, mintha a szivébe akarta volna zárni,., a szép hegeszót, hogy onnan aztán szétszórja a szépre is éhezők közt. Majd harsány hangon belekiáltott az udvar sötét csendjébe: "Jaj,de gyönyörű!

H A tiszta gyermekszivből kitörő lelkes kiáltástól vissz-