Főnyeremény; Q 5837

31 hangzott az egész ház. "Gyönyörű! Gyönyörű! Gyönyörű!"« harsogott a földszinttől a harmadik emeletig az őszinte tetszésnyilvánítás. És amit nem fejezhetett ki sz<£, kifejezte azt a végezetül fejcsat» tant taps. FERI : Na, és aztán? GÁBOR : Még zengett a ház a kérges, kemény kezek tapsótól, amikor hirtelen kivilágosodott az ablak, a szép hegedűszó tiszta forrása.Öregember hajolt ki rajta. Egyik kezében még ott volt a hegedű és a vonó. A másikkal barátságos- n megsimogatta a világossárga odafordultés tisztelettudóan köszönt fiu fejét."Szereted a muzsikát?"- kérdezte tőle. "Nagyon, de nagvoa!"- válaszolt lelkesen a fiu, majd még lekesebben hozzátette: t A szép hegedüszóért a világ végére is elmennék," FERI /elmerengve/: Olyan szépen tudsz mesélni! GÁBOR: Nem mese ez. Való igaz. Aztán igy folyt tovább a párbeszéd az öregember és a fiu közt: "Szeretnél megtanulni hegedülni?" "Szeretnék, de nekem nincs hegedűm"- válaszolt elszontyolodva a fiu. "Sose busulj! Majd adok én. Holnaptól kezve minden délután gysro fel hozzám egy-két órára, amikor ráérsz. Már holnap megkapod a hegedűt, és mindjárt meg is kezdjük a tanulást."- "Ha nekem adja a hegedűjét, akkor a bácsi mivel hegedül?" - "Van nekem, fiacskám, több is" - nyugtatta meg az öreg a fiút, FERI : Jó ember lehetett. Olyan szépen beszélt azzal az idegen fiúval, mintha unokája lett volna. GÁBOR : Másnap csakugyan megkezdődött a tanitás és a tanulás. Buzgón tanította az öregember utolsó tanítványát, mert ez volt