Főnyeremény; Q 5837

FERI : Hm! Már megint filozofálsz? És honnan vegye az ember a tiszta szivet? GÁBOR : Biz azt nem veheti a boltban, mint a nyakkendőt vagy a cipőt. Minden emberrel vele születik, csak meg kell óvni a tisztaságát minden körülmények közt... Az erős akarat, az éles ész éa a tiszta sziv az ember földi, emberi szentháromsága, mondogatta apánk sokszor, amikor még iskolába járttank. FERI /elgondolkodva/: Igen. Emlékszem rá én is. Valahányszor szóba hozta ezt a szentháromságot, mindig az atyaistent, az erős akaratot emelte ki belőle és ajánlotta figyelmünkbe, különösen olyankor, amikor arról értesült , hogy iskolai tanulmányi előmenetelünk hátramenetellé fajult. GÁBOR : Apánknak volt még egy szenvedélye, ami glóriaként tündökölt az б szentháromsága fölött, és amitől meg&célosodott az akarata, fáradhatatlanná élénkült az esze és ragyogóbb lett szive tisztasága: rajongott a muzsikáért, "A szép hegedüszóért a világ végére is elmentem volna már gyermekkoromban-" mondogatta sokszor, amikor a rádió vagy televízió jóvoltából a zeneművészet szépségeiben gyönyörködhetett» Kos! nem kellett gyermekkorábana a világ végére mennie a szép hegedüszóért. Megtalálta azt a háromemeletes ódon bérházban. Egy csendes nyári este történt, Apánk tiz-tizenegy éves gyermek lehetett akkor. A ház fáradt lakói az éjszakai nyugodalomra készülődtek. Az öregek és apró gyerekek már ágyba bújtak. Egyszer csak szép hegedűszó szökkent ki az egyik második emeleti udvari lakás nyitott ablakán, mint hegyoldalból