Főnyeremény; Q 5837

26 ta érzelmei ölelkeztek össze. A befejező akkordot rövid szünet és ugyanannyi ideig tartó mély csend követte. А сз

endet az újra és egyedül megszólalt hegedű törte meg. A zengő hurok a "Cserebogár, sárga cserebogár" kezdetű régi i«2p magyar népdalban röpítették a választ. A zongora sem maradt tétlen. Mindjárt a kezdetnél elkapta a hegedű hangját,és az újra együtt zengő hangszer muzsikája és benne két sziv ölekezése megismétlődött. FERI /öccse átszellemült szavaitól elragadtatva szinte hallja a távoli muzsikaszót, s dalolja hozzá halkan, de tisztán érthetően a közismert népdal szövegét: " Cserebogár, sárga cserebogár, Tlem kérdem én tőledf mikor lesz nyár? Azt sem kérdem: sokáig élek-e? Csak azt mondd meg: rózsámé le• szek-e? " GÁBOR /elmerengve/: A muzsika, a dal minden emberi szónál szebben zengő, a szívhez is érthetően szóló hangján vallott szerelmet egymásnak a zongoraművésznő és apánk.•.ötven évvel ezelőtt». FERI / a népdal utolsó sorának duőolását elgondolkodva megismétli, majd megszólal/: Most már értem, mért lett ez a népdal apánk nótája, mint б maga mondogatta. Most még csak azt szeretném tudni, hogy ez a hegedű, amivel apánk ötven évvel ezelőtt lánysiivet hódított, azonos avval a hegedűvel, amit ma is féltve őriz. Elzárja előlünk. Sokszor magával viszi. Most is vele van. GÁBOR: A két hegedű egy és ugyanaz. Érdekes története van, mely visszanyúlik apánk gyermekkorába.