Főnyeremény; Q 5837

27 FERI: El tudnád mesélni ezt a történetet is? GÁBOR: Hogyne! FERI: Szeretném meghallgatni! GÁBOR: Mint már emiitettem, egy külvárosi ósdi bérházban töltötte apánk a gyermekéveit. Szülei szegény munkásemberek voltak. Apja gyárban dolgozott. Anyja uri családokhoz járt takarítani, mosni. Kilenc gyermeket neveltek fel két kezük verejtékes munkájával, FERI /Felálla hintaszékből. Odamegy a nagyszülők portréihoz, melyek egymásmelleit függenek a heverő fölött a falon. Elmerül a nézésükbe. Kisvártatva lágy hangon megszólal/: A képről is le lehet olvasni, hogy sokat dolgoztak. Olyan törődöttek!Kár, hogy nem ismerhettük őket. Száz és még jó néhány éves öregek lennének. Apánk nagyon szerethette őket. Olyan gyöngéd, meleg hangon beszél róluk, ha azóba kerülnek. /Visszamegy a hintaszékhez és beleül./ Bizonyára velük is igy beszélt, amikor még éltek. GÁBOR/megelégedést kifejező arccal figyelt bátyja minden mozdulatára és szavára, majd kisvártatva folytatta/: A tizenegy tagú nagy család a bérkaszárnya földszintjén egyik szoba -konyhás udvari lakásban szorongott és nyomorgott. Nem is lakás volt az, hanem sötét, nyirkos, dohos, egészségtelen odu, ahova sosem sütött be a Nap. Hasonló, sok esetben még rosszabb viszonyok közt sinylódtek az egész külváros, különösen pedig a szeméttelepek tövében összetákolt viskók jobb sorsra érdemes lakói. Ez persze csak egy kép a sok közül, amelyek az egész országot, sót az