Főnyeremény; Q 5837

21 hajlamos is volt a tüdővészre. A kislányomnak most még semmi baja. Kekem sem. Időnként megvizsgáltatjuk magunkat a legközelebbi városi kórház szakorvosával, akivel rokonságban vagyunk, о az б tanácsait szigorúan követve védekezünk a fertőzés ellen« Minden alkalom mai teljesen egészségesnek talált bennünket." Itt a tanítónőnek elakadt a szava, mert barátnője kezdeményezésére oly szorosan ölelték magukat egymáshoz, hogy az anyaság tudatában szinte eggyé olvadt a lényük. Amikor aztán negy nehezen kibontakoztak egymás karjaiból, a zongoratanárnő örömében Így kiáltott fel: "Hát akkor. «• viszem Hozikát, akarom mondani Rozikánkat." így hivták a kislány. * FERI : Olyan ez, mint egy regény. Mintha könyvből olvasnád... És magával vitte? * GABOR: Igen. A kislány hamarosan megszokta és megszerette második otthonát. De azért, az elsőről sem feledkezett meg. A tanulásban örömét lelte, melyet boldogan osztott meg magára maradt édesanyjával, akinek pontosan beszámolt leveleiben tanulmányairól, sikereiről. Repültek a napok, hetek, hónapok és évek. Es növekedett, fejlődött akislány szépségben és a zongorázásban egyaránt, A Aongoratanárnő boldig volt, amikor látta, hogy tanítványa túlszárnyalja őt. Már a vége felé járt zeneakadémiai tanulmányainak is, amikor az albérlő személyében változás történt. A nyugdíjas öreg tanár egyik ~idéken élt testvéréhez költözött. Helyét az albérleti szobában egy megnyerő modorú, csendes, komoly, szerény orvostanhallgató foglalta el. FERI /sejtelmesen misolyogva/: Ki lehetett volna más az az orvostanhallgató, mint a későbbi hires gyermekgyógyász és egyetemi professzor -sőt mi több- méltóságos ur: dr. Vékony Pál... A mi apánk... Álllólag... GÁBOR /rosszalló tekintetet vetve bátyjára/: Mi vagy te?... Vénasszony?... Pletykafészek?«., Gyűjtőd a vénasszonyoktól a pletykákat?