Főnyeremény; Q 5837

22 FERI /»értődőt

ten/: Vénasszonyokkal nem szoktam bizalmaskodni, / Más hangon/: Nem gondolod, hog

1 az apánknál harminc évvel fiatalabb anyánknak - a mindenhaté természet kérlelhetetlen törvénye szerint - szeretőre is szüksége lehetett. /Gyorsan hozzát szi/: Pe ©zt igazán nem vénasszonyok súgták a fülembe. GÁBOR: Ebb

б 1 elég volt! Térjünk vissza az orvostanhallgatóhoz! örült a tágas, kényelmes, napos, Ízlésesen berendezett, tisztaságtól ragyogó, szép szobának.Ilyenről álmodozott abban a kültelki ósgi bérkaazárnyában, ahol egy földszintes, udvari sötét szoba-konyhás lakásban élt eddig szüleivel és testvéreivel együtt. Oda bizony sosem sütött be a Nap. Boldog volt, hogy most mór neki is jut a napfényből. Nem is sejtette még kezdetben,hogy a teljes, az igazi boldogság Napja ia itt kel majd felszámára, FERI /ujabb sejtelmes mosoly ömlik el szőrös arcán/: Beleesett, akarom mondani, /moderálva magát/ beleszeretett az isten háta mögül felrepült és itt leszállt madárkába... A zongoraművészet magassága felé szárnyaló falusi kislányba. G ВОН: В zt szépen mondtad. FERI: ajdcsak megtanulok szépen beszélni...tőled. GÁBOR: A szép beszéd nm elég. Tenni is kellene valamit, amire szintén azt lehetne mondahi, hogy szép. FERI: Tenni? Az már nehezebb. Ahhoz még nincs elég lelkierőm. Könnyen kiborulok... Beszélj csak arról a falusi kislányról, Rozikéról meg az orvostanhallgatóról! BÁBOR: Nem Rozika volt ő már akkor, haner Rózsa... A virágok szépsége» királynője...Tündér!... FERI /a színpompás portréra mutatva/: Mint ott a festményen, GÁBOR /odakint, közben folytatja a megszakított mondatot/f ...és befutott zongoraművésznő. Még akadémiai növendék volt ugyan, de mér önálló hangversenyeken szerepeltették, s nem győzték magasztalni tehetségét. FERI: Arra vagyok kiváncsi: hol és hogyan lobbant fel a sze-