M a tündöklő lesz az ég; Q 5836

25 UTAS HALOTT LÁNY ANYA padlásról, a deszka keritésről, a nagy udvarról, ahol annyi szögclnivaló várt .minden nyáron, A nagy szenvedélyről, hogy mindent megszögelni, összekötözni, hogy tartson, hogy erős legyen, Непуизг01, a lengyel pajtásodról, akivel színházat rendeztetek, s a belépődíj 5 vagy 5 rozsdás szög volt, Uj szög vagy pénz, amelyért szöget vehettetek volna, nem kellett nektek, csak rozsdás szög, amelyet előbb ügyesen ki kellett kalapálni, És Henyus énekelt, és oly gyönyörűen énekelt, hogy a legények kijöttek* a kocsmából, ós a keritésen át hallgatták, Le йеnyus ш

atexakfamrxámakraM abbahagyta, és csak akkor énekelt tovább, ha ők is hoztak rozsdás szögeket, Es én ugy hittem benned, amikor mindezt mesélted. Csakugyan olyan voltál, mint aki megszögeli, összespárgázza, valami szép, nagy egésszé tákolja az egész világot. Es... és hittem benned akkor is, amikor már tudtam, hogy a szögek és a spárgák gyilkosok is. Tudtam, hogy nem hagytál el, csak nem érhetsz el. Hittem, hogy kirántottad a kardodat és neki .entél a hétfejű sárkánynak, és hittem a te rozsdás, kikalapált szögeit fc:p3. és a te spárgáidban... Iíem, ne... ne mondd tovább. Ez a te hangod» a te felejthetetlen hangod, nem akarok a te hangoddal hazudni ma

bamnak. Én hittem benned... Elhagytál, amikor a legnagyobb szükségem lett volna rád... Hittem, hogy kirántottad a kardodat... Hiába vártam, hogy megszabadits... Hittem a te rozsdás szögeidben... /Néhány lépésnyire a lánytól fény gyúl rajta/ Hogy tudtál játszani! Hogy tudtál lelkesedni, hogy lányit az arcod, hogy égett a szemed, mikor mesélted a meccset, ajelyben győztetek! Eleinte az ablakba ülte..:, onnan néztem, hogyan