M a tündöklő lesz az ég; Q 5836
-26UTAS ANYA UTAS ANYA fociztok az udvaron. Később már csak az ágyból hallgattam a labdapattogást, s megdobbant a szivem, ha meghallottam a hangodat. "Add már le! Fault! JBiró! Tizenegyes!" Az iskolából hazarohantál, és? "Anyu, nem kell valami?" A gyógyszert kell bevennem, hozzál egy kis vizet. Aztán: "Most • lemehetek akkor az udvarra? Nagy meccs lesz, anyui" Es én boldogan bólintottam, és te gyorsan megcsókoltál, ugysnj olyan szelesen, mint ahogy lent rohangáltál aztán az udvaron. "Ugye. jobban vagy már, anyu?" kérdezted még az ajtóból aggodalmasan, s én boldogan hazudtam, ho L íy igen. Nem, nem ezt mondtad. Tudom, hogy nem ezt mondtad. Azt a másikat mond, mondd csak, anyám. A játék volt а mindened! Csak azért tudtál lelkesedni. Hogy lángolt az arcod, hogy égett a szemed, amikor mesélt ted a meccset, amelyben győztetek. Eleinte az ablakba ültem, onnan néztem, hogyan fociztok az udvaron, sésákk de xár te föl sem néztél soha. Később inár csak az ágyból hallgathattam a labdapattogást és a hangodat, és arra gondoltam, hogy nem fogok hiányozni neked. Még haza sem V jöttél, máris: "Anyu, lemehetek? Nagy meccs lesz!" És hogy legalább még egy pár percig láthassalak, vizet kértem a gyógyszerhez, amelyet nem is kellett bevennem. "Most akkor lemeheT;ek, anyu?" És én bólintottam, és te gyorsan megcsókoltál, mint aki menekül, és: "Ugye, már jobban vagy,anyu?" kérdezte még az ajtóból, mint aki meg akarja » nyugtatni a lelkiismeretét, és én mosolyt erőltetve nazudtam, ho^y igen. Nem, ne... ez a te hangod, de az én... ...megcsókoltál, mint aki énekül... megdobbant a szivem, I ha _eghallotlam a hangodat... ós én boldogan bólintottam..
