Művészkocsma; Q 5831

- 36 Manzárd Lidia: ...megértettem, hogy értékes szerszám lett a kezéből. De nemcsak a keze, az e&ész ember önmaga szerszáma lett, saját xiuiikájáucux eszköze. .. És, hogy odakint mindenki féltve vigyáz erre az értékes műszerre, nehogy idő előtt tönkremenjens először ö maga, amikor magát a háborúból kimentette, azt; n a felesége, aki a karrierjét megcsinálta, aztán a műkereskedője, ciki divatba hozta es gazdaggá tette... Tudom, te most azt gondolod, nogy belőlem a féltékenység beszél, mert nélkülem jutott fel a csúcsra...De hidd el, nem erről van szo. Amikor egy óvatlan pillanatban merev maszkja mögött felvillant a szomorúsága... igen, a csupasz, védtelen szomorúsága, majdnem megsajnáltam. De ez csak egy villanásig tartott, ez a fellobbanó, meleg kis szomorúság, utána megint folyton mosolygott és a keze ökölbe zárult az asztalon. О Alkov Dóri: /a füzetből olvas. A régi kalap és Lidia olasz sálja előtte hever az asztalon. Szárazon./ Minden imádatom erre az asztalon pihenő, kegy.tlen fiatal kéz. e Összpontosult, miközben hider és ellenséges szavakat váltottam vele az asztal felett. Л '