Művészkocsma; Q 5831

- 37 О О 'Ii Dani« Dóri: Dani: Dóri: Dani: Dóri: Dani: Dóri« Dani: Dóri: Dani: Dóri: Na, látja. Hideg szavak.•.Maga meg olvadozik, mint a viasz. Érzeleg. Sirdogál. Mit csináljak? Ilyenek voltak. Hallgassa /olvas/."Én azt hazudtam, hogy már nem szeretem. Ő azt, hogy még szeret." Ilyen cseppfolyós szövegeik vannak... Szerintem egyformán hazugok voltak mind a ketten. Lidia nem volt hazug, csak szerelmes, lllatian szerelmes volt, de azért hazudott, amikor azt mondta, hogy ö nem fél a háborútól. Nemcsak a szerelmet siratta, Magát is féltette. ..Majd meglátja később, amikor tényleg kitör a háború. Nem volt nagy hős. Nem látom meg, mert a háborút nem keltjük életre. Maga is fél tőle? Nem félek, csak undorodom. Az más...öltözzön fel és ismételjük meg ezt a jelenetet. Van még valami búcsúszöveg? Egy mondat. /olvas/"Simán, óvatosan osont ki az életemből, mint a tolvaj." /felveszi az esőköpenyét/ Érdektelen. Nem lehet megjátszani. Azonfelül túl banális. Megtörtént. /rendezgeti a székeket/Lehet, hogy azért...Na, kezdjük újra az egészet...Vigyázzon a mozdulataira. Takarékoskodjon jobban magával. Ne legyen olyan életszerű... /visszaül a helyére/Az imént, amikor a kezemre borult, attól féltem, belémharap. /felveszi a kalapot, magára tekeri a sálat/ Mert olyan tömzsi kis hurka-ujjai vannak. Gusztusos.