Művészkocsma; Q 5831

о - 57 Lidiat Azt hitted, múmia lettem...Tévedtél. Mág eleven vagyok. Különösen, ha a hóhérairamai kerülök szembe — akkor válok nagyon elevenné. Tessék, csak sorban, gyilkos urak: Török Bálint, öné az elsőség. Aztán jöhet a következő, visszafelé az időben: Fontana Mihály. Bálint: így várod őt? Lidia: Miért? Te hogy várod? Bálint: Én - hivatalosan. Nekem Fontana Mihály egy felintézésre váró ügydarab. Lidia: De a képei... j^lv-á

^

Hrr^J Bálint: Akták. Egyelőre csak akták/a^Lróasztalomon. Lidia: Aktáid varrnak. És hatalmad. Ez csodálatos. Bálint: Sok aktám lett és kevés barátom maradt... A zárkámban nem voltam ilyen magányos... Lidia: A feleséged? Jó messze futott tőled. Bálint: Már te is tudod? Lidia: A börtönfalon keresztül jobban értették egymást? Bálint: Igen. A szomszédos zárkában közelebb voltunk egymáshoz, mint a szomszédos szobában. Nem ez a baj...Vera kifosztott. Elvitte magóval a két kislányomat. Lidia: Ezt nem tudtam, Bálint. Ezt nem mondták nekem / odalép hozzá/Sajnálom, hogy bántottalak. És örülök, hogy itt vagy. Bálint: /elhúzódik tőle, vizsgálódva néz körül a műteremben/ Mutass valamit• Azt hallom,újabban szobrokat is csinálsz. • • Lidia: /odatámaszkodik a kecskelábú asztalhoz, védőén széttárja a karjait/Semmi sincs készen...Mikor is voltál