Művészkocsma; Q 5831

- 58 itt utoljára? Öt éve? Tiz éve? Mindegy. Semmi sincs készen azóta sem. Ismersz? Nem tudom, hogy kell egy szobrot befejezni, egy képet, egy szerelmet, egy barátságot ...Csak kezdeni és folyhatni tudok. Bálint: Mutasd, mid van...Majd én megmondom, mi van készen... Mi az, amit megvásárolhatok. Lidia: /nevet/ Meg akarsz vásárolni? Bálint: Szeretn 6 lek • Lidia: Az állam pénzén?...De most nincs sémiim, ami eladó. Ezeket itt / a bebugyolált agyagfejekre mutat/ magamnak csináltam, meg...Mihálynak...őt....úgyse vennéd meg...Igaz? hem azért jöttél.../hirtelen/ És nem is hivatalosan /elhallgat, majd halkan/ Mondd Bálint, miért vagy itt? Bálint: /beleül a mode 11-székbe, fáradtan/ ífem találom a helyem nyugtalan vagyok , Lidia. „vilienni akarok nálad. Jó itt. Körülötted - Csend van. Ennél a mondatnál, mintha bomba robbanna. Zaj, kiabálás, hangos zene és reflektorok erős fénye árasztja el az egész színpadot. Egy pillanatra mindegyik helyszín élce megvilágításban, egyszerre látható. Szimultán játék kezdődik. Lent, a feketetrikósok látványos, de teljesen értelmetlen tevékenységet fejtenek ki: át és visszarendezik a szint. A rendező-riporter hangos és egyre határozottabb vezényszavakkal irányitja őket. Mozdulatai most olyanok jaint egy közlekedési rendőré. Bálint és Lidia dermedt rémületben állnak fent a hang és fényzuhatagban. Lidia bocsánatkérően, tehetetlenül széttárja a karját Bálint olyan mozdulatot tesz, mintha el akarna menekülni.