Művészkocsma; Q 5831

- 56 Bálint: Q О Lidia: Bálint: Lidia: Bálint: prófétáé... a politikai sivatagban. Büszke voltam rád és még büszkébb a bátorságomra. Mintha magával a szent Művészettel ölelkeztem volna...Badarság. Hiszen szerelmes voltam, egyszerűen csak szerelmes, mint egyszer nagyon régen, még egy másik életemben...Mindig vonzottak a kegyetlen férfiak, akár művészek, akar csendőrök voltak. A csendőrök közé sorolsz? Azt hittem, hogy te... legalább te tudod, mit miért tettem..

.Hogy nem gyávaságból ford&tottam hátat a prófétaságnak, nem azért, mert megszaggatták a tógámat...Vagy azt hiszed, ahhoz nem kellett bátorság? Hátatforditani a müteremablakoknak, ahonnan, mint a lőrésekből kémleltek utánam: a volt művészbarátok a volt próféta után. És megint és újra kiátkozott lettem, mert a tiszta formák helyett a tisztátlan és formátlan életet választottam. Mért kell a művészet és az élet között választani? Kellett. Nekem kellett. Képek és szobrok között éltem, nem politizáltam...Nem akartam képekkel, szobrokkal politizálni...Hiszen tudod...De a börtönévek megváltoztattak. Elfelejted, hogy én nem szemináriumok poros asztalai mellett szivtam ásitozva magamba a tanokat. Az én politikai akadémiám Vácott volt, kommunista mártírok és Eorthy-katonák között. kokat üanultál -зек otthsokat felejtettéi. A négy fal szorításából a szerelembe szöktél... Egy másik szerelembe, Hát erről beszélsz? mindig erről? Ennyire nem vagy boldog? Én azt hittem...