Művészkocsma; Q 5831

- 43 Dórii /unottan, énekelve/. Olyan gyönyörű és kegyetlen a kezed. Dani: /túlozva/Arra való, hogy gyilkoljak vele. Nézd, folyik róla a piros-festélc. /fasiszta üdvözléssel előre nyújtja a jobb karját/ Heil! Dóri: /felugrik, hangosan felnevet, a füzetet a fölőre ejti/Fasiszta állat! Hát ilyet játszunk? Verekedni kezdenek, mint a gyerekek. A füzet a földön hever. Olga: /érdeklődéssel nézi őket, majd előre.jön, felveszi a füzetet, lapozgatni kezdi/Komédiát csinálnak a mi tragédiánkból. Dani: /ijedten megfordul/Kicsoda maga? Olga: Egy életben maradt abból a marhavagonból, ahonnan Lidia kimaradt, /leteszi a füzetet az asztalra/. Paula: /bejön, felcsavarja a villanyt/;

lit csináltok itt a sötétben?...No né...Az Olga!...Hü, de megöregedtél. Tán beteg vagy? Olga: Meg fogok halni. Paula: /egykedvűen/Mindannyian...Hozzá jöttél? Már negbocsájtottál neki? Olga: Anyám emlékét akarom tisztára mosni, mielőtt meghalok. Paula: Ugyan már, Olga. Anyád művészetét rehabilitálták, a képei a Galéria falán lógnak. Apáid ma jolikált az Ipar3 művészeti űuzeumban őrzik és vagyonokat érnek. A villá\ tokból muzeum lett. iáit akarsz te Lidiát-1? Olga: Azt akarom, hogy a csúfolkodó tusrajzokat, amikkel anyám tiszta alakját befeicetitette, elégesse előttem»