Művészkocsma; Q 5831

- 34 Manzárd Jóskas Desszert mi volt? Lidias Arra már nem emlékszem. Akkor meséltem el a negyvennégyes deportála:okat. Gyorsan, hadarva azt is,..Cinikusan meséltem, nehogy untassam...Döbbenten hallgatta. Nem értette a gunyoros hangot. Egyáltalán nem nagyon értettük egymást. De ami mag furább, nem is nagyon figyeltünk egymásra. Tulajdonképpen mind a ketten sajátnagunkra voltunk kíváncsiak: arra, hogyan látjuk annyi év után önmagunkat - egymásban. Amikor én azt mondtam neki:"Tudom, hogy nagy művész lettél, híresség, és hiába hogy kihullt a szép, simaszálú, szőke hajad, én mégis csak olyannak látlak, mint régen" - akkor ő egyszerre megfagyott. A bőrömön éreztem a hidegségét ós dideregni kezdtem a meleg estében...Ránéztem a kezére, a már nem olyan gyönyörű, de még mindig szép kezére, amint hosszú ujjait sorra lerakta az asztalra. Valahogy úgy, mint ahogy a mesterember munka után leteszi a szerszámait. Alkov A bábszerü mozdulatlanságban ülő Dóri és Dani megelevenedik. Amikor megszólalnak, a hangjuk is megv. lt

оzik. Dani: Miért nézed a kezemet? Déri: Olyan szépek és erősek az ujjaid. Danit /előrenyújtja a kezét/Jó festőkéz. Nem arra való, hogy gyilkoljanak vele.