Művészkocsma; Q 5831

a szoba többi része fokozatosan elsötétedik /0, hogy futott a közelgő tűzvész elől. Kapkodva, idegesen búcsúzott: ő is, én is tudtuk, hogy egy életre válunk. Könyörögtem, vigyen magával, ügy könyörögtem, mint a halálx'aitélt. Azt hitte, a közelgő háborútól félek, pedig valójában nem féltem akkor semmi mástól, csali attól, hogy б elhagy. Dani: Ebben nincs elég akció. Dóri: Majd mi dramatizáljuk. Hallgassa tovább. Dani: Értelmesebben olvasson. Lassabban. Dóri: /tagolva olvassa/iíéztem a kezét, a Müvészkocsma simára gyalult asztalán, néztem erős, hajlékony, hosszú, gyöncyörii ujjait, úgy néztem, mint egy kiállitási tárgyat, amihez nem szabad hozzányúlnom* Dani: Ez jó. Tud koncentrálni? Dórijk Igen. Dani: A párbeszédeket rögtönözzük. De később rogziteni kell az egészet. Legalább is a sikerült részeket. Kezdjük. Dóri: Végre./Leteszi a füzetet az asztalra/. Ami most történik, annak álomszerűén kell hatnia. Dóri feláll, régimódi kalapot vesz fel és Lidia olasz sálját dobja magára. Dani sötét, csillogó műanyag esőköpenybe öltözik. Mindez nagyon gyorsan és némán történik. Azután mind a ketten leülnek az asztalhoz, szemben egymással. Mereven ülnek, mint a viaszbábuk.