Művészkocsma; Q 5831

о - 29 kerülhetett Dóri kezébe - hál istennek. Te ccé rémit* getsz, mint mindig. Paula: A fényképeket tényleg elvitték. A leveleket is. De a rajsmappadat iftBgaentettea. Az nálam maradt. Lidia: Lő miért nem szóltál? i aula: Ebben a házban tilos emlékezni.Tilos a szerencsétlenséget felidézni, in csak azt csinált no a rajzaiddal, amit te as emlékeiddel: elsüllyesztettem a padláson egy kacatokkal teli lácia mélyé re. Én nem tehetek róla, bogjr most hirtelen felköltöztél a padlásra, a lomok közé és hogy oda Dérit is felcsábítod.. .in utálom est a te x>ad1 óe-életedet. Nekem te ne tégy ást, ha a limlesek között а multad foszlányai is előkerülnek. Déri ш a mi fajtánk, ha б valamihez hozzányúl, tudományosan csinálja. Lidia: Azt iiiszem, eljött az ideje, hogy különváljunk, irnla. hl kell költöznötök innen. Minél előbb, annál jobb. к aulas kedves vagy- És nová menjek, nem moncUmád meg? Lidia: A bátyádhoz. Ыvégre ő Déri apja. inula: Albérletben ldkik. Cuk neked maradt meg a lakásod az egész családbél, csak neked. Lidia: Ne kezd ujra,kérlek nagyon, Elegem van .Minderit elkövetek hogy ktaünmenjUnk. Mit csináljak, ha egyszer képtelen ve gyok a boldogtalanságra? Fiatal korosban sokat kínlódtam. Most mi'jűr nem tud. к • Le nem 1в akaxok. Te mindig tragikus figura voltál. A népes családban is magányos... barátok voltunk. Ellenségek lettünk. Talán azért, mert te nem változtál somit. Te most is olyan keserű vagy, mint akkor régen. De me már a tragédiák хшл Dosztojevszkij regéit ekre hasonlítanak. Éa az a régi falu sincs