Művészkocsma; Q 5831

- 28 Fehérköpenyes angyalka - a nyilas pokolban. Mem volt bátorságod, nem volt meggyőződésed:jóságos voltál, émelyitően jóságos. De közben semmi másra nem gondoltál, csakhogy életben maradj. Lidia: Nem tudod megbocsátani. Hiszen te is élsz. Paula: Ez nem élet, az enyém. Lidia: Itt van Dóri... Paula: Neki is jobb lenne, ha nem lennék, kettesben maradhatna veled. Téged imád. Utánoz. Ugy beszél, jár, öltözködik, mint te...De milyen rosszul áll a szerencsétlennek! Lidia: Többet kellene törődnöm vele.bem figyelek rá,csak ha rajzolom. Paula: Vigyázz! Meglepetések érhetnek.Te azt hiszed, hogy ő a modelled, de lehet, hogy forditva van. Dóri módszeres elme. kémikus. De inkább kis alchimista. Gyűjti a régi fiiveket és ki tudja, milyen mérgeket főz neked az ő titkos , házi boszorkánykonyháján... Lidia: Mem tudom, miről beszélsz... Paula: Most rekonstruálja az életedet - Dani közreműködésével. Szinházasdit játszanak.. A dráma hősnője persze, te vagy. Láttam egy-két jelenetet a multadból. Lidia: Ámultamból? Szóval mégis fecsegtél... Paula: Dóri megtalálta a régi rajzmappádat.. .kis feljegyzések is voltak benne, a rajzok mellett,• .Benne volt a bucsud Mihállyal...És még régebbi dolgok is...Negyvennégy tavaszából valók...Csendőrök... Lidia: Hazudsz. Az a füzet elveszett. Bálinttal együtt vitték el még negyvenkilencben, a házkutatás után...A gyerekkori fényképeimmel együtt. Abból rendőrségi akta lett.Nem