Ördögárpa; Q 5829

- 80 Imre: András: Imre: András: Imre: András: /enged/ Ki lenne a legöregebb...? Utána én! Ugye? Igen... Ha ő beteg, akkor én parancsolok!... Én meg azt parancsolom, hogy itthon maradte! /óvatosan, de határozottan/ Mondtam, hogy nem maradhatok... /éles gúnnyal/ Értem már az egészet!... Szóval, te csak hazajöttél vendégségbe...?! ...Elmagyarázni nekem, hogy se én nem tudok a falu nélkül élni, se az nélkülem... Szépen mondtad azt a keveset, amit mondtál... a f aiu gondjáról! Eigedni kell!... Neked meg az járt az eszedbe, hogy hogyan kéne Andrással megint mindent elfogadtatni...! Imre: /nem néz Imrére és gondterhelten hallgat/