Ördögárpa; Q 5829

81 András: Eszti: András: Eszti: András: .. Te nem maradsz, az öregek meg nem maradhatnak egyedül... Nem birnád elviselni! Ugye?... Apánk, ha lábraáll, akkor se igen birja már támasz nélkül... Anyánknak még jó a lába, de egyre süketebb, igy aztán a két öreg hamar összezavarna sok mindent... És itt van ez a buta paraszt bátyád, aki csak ugy máról holnapra megbolondult és mindenáron ki akarja húzni a nyakát a járomból! Ugye igy gondolod?... /feláll/ Ez egyszer elszámítottad magad!... Itt vagy, most elszámolunk! /még a szekrénytől, határozottan és nem ijedten/ Mit akarsz András...?! /Esztihez, de nem fordul felé egészen/ Mitől félsz? A kocsmában is szokták: fizetnek, de maradnak, hogy fel ne szaporodjon nagyon a számla... /az anyósához/ Menjen be apához és huzza be az ajtót! /kiáltva/ Az ajtó nyitva marad!