Ördögárpa; Q 5829

- 60 /Eszti/ Patai né: Eszti: Patainé: Eszti: Patainé: Eszti: Patainé: tölt bele, a virágot belerakja és igazgatva az asztalra teszi/ /egy darabig nézi, aztán a fejét rázva, csendesen, de nem sértőn/ Lányom, ezt nem kéne... Tudod, /Wtv ugy tartjuk, hogy ez csak a temető virága... /nézi a virágot, aztán lassan felveszi és vázástól a szekrénybe teszi/ /messziről súgja Esztinek/ Megjött! /egy pillanatra kizökken/ Kicsoda? Imre? /int a szoba felé/ Bent van az apjánál!... Az ebéd mindjárt kész... a húsnak kell még egy kicsi... /a sütőből kiveszi a tepsit és a sparhet szélére teszi/ /egy kicsit felgyorsul, a ruháját igazgatja, a tükörbe is belepillant, mindezt inkább gépiesen és nem készülődő kacérsággal; talat vesz elő, odamegy a sparhethez es szedi a tepsiből a kifliket és időnként 1 az öregek ajtaja felé pillant/ /óvatosan kavargatja a paprikast, aztán lehúzza, a nyilásra ráteszi a karikákat,