Ördögárpa; Q 5829

- 61 /Patainé/ Eszti: Patainé: Eszti: Imre: Eszti: Imre: Eszti: Imre: majd visszatolja a lábast/ Hol lehet már András? /mikor a tésztát tálra szedte/ Teritsek, máris? /leül a heverőre/ Tudod, lányom, én ugy tanultam, hogy mikor megjön az ember, mindjárt enni kell neki adni... Addig egy szót ne szóljak semmiről - igy mondta az anyám inig jól nem lakott... Az a legjobb... Aztán lehet... /a szekrényhez viszi a tésztát és tányérokat szed elő/ Aijön az apja szobájából, megáll ós a háttal álló Esztit nézi/ /meghallja a lépéseket, egy pillanatra megáll a kezében a munka, de nem fordul meg/ /hangosan/ Szervusz Eszti! /visszafordul, nem mozdul és kihivóan de nem kacéran néz Imrére/ Szervusz Imre! /a heverő szélén ülő anyjához megy, odahajolva int az apja szobája felé/ Hagy pihenjen. . • fárasztja a beszéd... /aztán odamegy Esztihez és ákezét nyújtja/ Szervusz!