Ördögárpa; Q 5829

43 /László/ méltatlankodva/ Kicsit elsötétült, de már Imre: László: Imre: László: Imre: László: Imre: Lászlói Imre: László: Imre: László: Imre: tisztul... Isten barma!... Nem képes megérteni, hogy nem róla beszéltem! És ha megöltelek volna? Megérdemelnéd! Én?! ... Fáradt vagyok... Az utolsóig nem hagytad abba! ... Mint az eszelős! /fel akar állni/ Na akkor, az én istenem áldjon meg... /visszanyomja/ KLőbb én is mondok valamit... Zug a fülem... /kiabálva/ A sógornőm sosem volt a szeretöm! /csendesen, tárgyilagosan/ Ez nem tartozik rám.'. • /László kezébe adja a poharat/ Igyál egy keveset.!./ /iszik egy kortyot/ /mesélni kezdj finom fokozatokkal/ eleinte inkább csak a hangsúllyal megy át a fölé-