Ördögárpa; Q 5829

44 /Imre/ László: Imre: László: Imre: nyeskidő vádbeszédbe, mellyel egyúttal azt is igyekszik bizonyitani, hogy ő semminek sem az oka, nem hibáztatható/ Ez egy falubeli árvalány... /ásitást mimel/ Haajaj/.. ! Érettségi után otthon, a töltés melletti akácosban, egyszer csak előttem termett ez a lány... Én nem ismertem... ő akkor tizennégy éves lehetett... Megkérdeztem mit akar, azt felelte:ibolyát szedni jött../ Azt hiszed szedett? Nem is kereste../ Elkaptam a karját... egy kis fáig hátrált...A fával együtt magamhoz szőri

tottom és megcsókoltam. ..Még egyszer akartam,de megszólalt, hogy fáj... A hátába ment az akáctövis... Kigomboltam a ruháját, a betört hegyet kierőszakoltam, a helyét meg kiszivtam...Még kisebb volt a melle,mint az enyém,csak hegyesebb... /iszik egy kortyot/ Be sem tudtam fejezni, kiugrott a kezemből és elszaladt, mint a nyúl... Én ezt az egészet el is felejtettem... Legközelebb tavaly nyáron találkoztunk.. Akkor is ő állt