Ördögárpa; Q 5829

42 /László/ Imre: László: Imre: László: Imre: László: /elterül a szőnyegen és hangtalanul ottmarad/ /az ablakhoz megy és háttal állva kiáltja/ Háromig számolok... ha addig nem mégy ki...! /visszanéz, aztán nagy dühvel odarohan Lászlóhoz, a vállánál fogva félig felemeli és az arcába ordit/ filég a komédiából!,., /nézi László arcát egy pár pillanatig/ J^z. istenit!.,, /nag^Jiggyel-bajjal a fotelhoz huzza, beleülteti és élesztő szándékkal pofozni kezdi/ Ez jól sikerült, nem mondom! ...Miért nem nyugodott?! /nem sokára, lassan kinyitja a szemét/ /már nem haraggal/ Na, végre!... Hozok egy pohár bort... /a szekrényhez megy/ /az állát tapogatja, csendesen/ Nem kell semmi..• /hozza a bort, leteszi az asztalra, nézi Lászlót, aztán odamegy, ahol leütötte, rövid keresgélés után megtalálja a szemüveget és László kezébe adja/ Itt a szemüveged... /lassú, bizonytalan mozdulatokkal felteszi a szemüveget? nem sértődötten, csak