Gogol, Nyikolaj: Az őrült naplója; Q 4424

odafirkantottam: "VI

II.Ferdinánd." Micsoda tisztelőttoljes csend lett! Én azonban könnyed kis gesztussal csak annyit mondtam: "Nam, uraim, nagyon kérem, езак semmi hódolatot". És elhagytam az irodát, hogy egyenesen az igazgató lakására menjek. Nem volt otthon, persze, hissen... Az inas utamat akarta állni, de megmondtam nfeki, ki vagyok: rögtön leejtette a karját. Egyenesen az öliözoszobába hatoltam. Zene: Sophio-tóma. Ott ültem a tükre előtt; rémülten felugrott és egy lépést visszahőkölt. Ugyan miért? Mindenesetre nem mondtam meg neki, hogy én vagyok a spanyol király. Csak a nyit mondtam, hogy el sem fcépzeli, micsoda boldogság vár rá és hogy ellenségeink hiába mesterkednek: nca»sokára egymáséi leszünk. Töb et nem is akartam elárulni és elhagytam a szobát. 6, micsoda ravasz teremtés a nő! Csak most érten meg, mi az igazi természeté. A mai napig senki sem tudta, kibe szerelmes: én fedeztem fel E±Ő SEXÜK elsőnek. A nő az ördögbe szerelmes. Az ám, tréfán kivül. A fizikusok? /А raenyezetre néz,/ A fizikusok csak hordanak össze hetet-havat, hogy a nő ilyen meg amolyan... Pedig az igazság az, hogy csak az ördögöt szereti. /Feláll./ Nézzék meg csak például azt ott, aki az emeleti páholy-— bél emelgeti a távcsövét. Azt hiszik, azt a pókhasú alakot nézi, abban az elegáns öltönyben, az öklömnyi érdemrendjével? Nagy tévedés: az ördögöt nézi, aki ott áll a férfi mögött. Figyeljék csak: most bujt be az ördög a frakkja alá! Intett is neki. És a nő a felesége lesz, senki másé^ csakis az övé! /Az asztal mellett áll./