Gogol, Nyikolaj: Az őrült naplója; Q 4424

- 29 Márcóber 36.. nappal ás éjjel között. Zene: ujság-tóma. Az asztalnál ill, gesztenyeszin öltönyében. Ma /Olvassa az újságot./ beállított a hivatalszolga az üzenettel, hogy menjek be végre a minisztériumba, mivel •ár több mint nárom hete nem látom el a munkámat. Bementem a minisztériumba... csak ugy a tréfa kedvéért. Az osztályvezetőnk azt hitte, hogy majd hajlongok előtte, mentegetőzöm, haha! de én közömbösen nérsc. tem végig, se tul mérgesen, nam tul nyájasan és leültem a helyemre, mintha rnitsem vennék észre... Ránéztem erre az egész hivatali bandára: "Ha tudnátok, ki 111 itt köztetek, ugyan mi történne?" Uramisten, lenne itt zenebona, zürfcavar! Még az osztályvezető is ^étrét görnyedne előttem, ahogy most az igazgató előtt. A többiek pedig csak ugy к remegnének, vacogna a foguk, hogy most majd bosszút állok a szekatúrákért, a sok borsért, amit az orrom alá törtek.•• Hajaj! Valami iratokat raktak elém, hogy referáljam a tartalmukat. De én még a kisujjammal se értem hozzájuk. Néhány perc múlva, mondják, hogy rögtön jön az igazgató. Nagy lett erre az izgelon. Az ám! Csak ugy futottak a hivatalnokok, hogy kiu lásson meg elsőfcek. Én meg se moccantam. Mikor átment a mi irodánkon, mindenki begombolta a kabátját. Én? Mintha mi sem történnék.,. Igazgató... M^r az is valami? Hogy én begomboljam a kabátom? Hogy én felálÍjak előtte? Soha! Miféle • ' • • ^ ^ • • I . • ' igazgató ez? Dugó ez, nemi igazgató. Egyszerű, közönséges dugó, amilyet az üvegbe szoktak nyomni, semmi több. Papirokat dugnak elém, hogy írjam őket alá. Hej, de mulatságos volt! Azt képzelték, hogy majd szépen odairom a lap aljába: Popriscsin irodafőnök. Még mit nem! Jó látható helyre, ahol az Igazgató szokta aláirni,