Gogol, Nyikolaj: Az őrült naplója; Q 4424

Node aztán kedvesem, egy héttel később /visszajön az asztalhoz a szamovárral és egy csészével/ a papa nagy-vidáraan jött haza. Egész délelőtt /leitl/ egyenruhás urak jöttek gratulálni. Az asztalnál derűsebb volt, mint valaha. ki nem fogyott az adomákból. Ebéd után a nyakához emelt és azt mondta: "No, Medzsi, idenézz. Mi ez?" Egy szalagot láttam. /Teát tölt./ Vógigszaglásztam, de nem volt semmilyen illata; erre, csak ugy lopva-titokban, megnyaltam... némiképp sós volt." Hát azért ez mégis... Ez a kutya túlságosan... Jó kis eerést érdemelne! /Iszik./ toberűnk tehát nagyravágyó! Ezt jó lesz megjegyezni. /Iszik,/ "Agyő, kedvesem, mennem kell, satöbbi. Majd holnap bevégzem levelem..." "Bonzsúr, hát ismét együtt. Ma Sophie, a kis úrnőn... Á, hát nézzük, mit csinál Soj>hie! Ej, ostobaság! Jé, jó... Folytassuk csak. "...Sophie, a kis úrnőm halálos i^az izgalomban volt. Bálba készült ós már előre örültem, hp^r egyedül lehetek és ugy irhatok neked. Az én Sophie-m imád bálozhi, bár öltözködés közben mindig dühbe jön. Mondhatom, kedvesem, fogalmam sincs, mi az élvezet egy ilyen bálban. Sophie mindig hajnali hatkor tér meg és szegény sápadt kis arcán rögtön meglátom, hogy a szerencsétlen seurait sem kapott enni. Én bizony nem tudnák igy élni, bevallom. Ha nekem nem adnának császármadarat mártással - vagy csirkefehér jót igazán nem tudora, hova lennék. Porszo a hideg erőleves sem rossz. A répa ezzel szemben, a murok vagy épp az articsóka... nem, azzal sosem fogok megbarátkozni." A stilus szerfölött egyenetlen. Rögtön látszik, hogy nem ember irta. Jól kezdődik, de aztán - hm - nem tudom... A vége valahogy kutyás... De azért - lássunk csak