Gogol, Nyikolaj: Az őrült naplója; Q 4424

- 19 meg: nem látok semmi élvezetet azokban a nagy darab, lerágott csontokban, amiken a házbeli Kentaur szokott kérődzni a konyhán« Csak a vadcsont az Ízletes, főleg ha még nem szopták ki belőle a velőt. Igen kedvelem a különféle mártások keverékét is, persze kapor és zöldség nélkül; és nem ismerek ádázabb szokást, mint kenyérbélből gyúrt golyókat vetni a kutyák elé. Ott ül az a ki tudja honnét szalasztott ur az asztalnál, ós a piszkos i mancsával, amivel már mindenfélét összefogdosott, elkezdi a kenyérgalacsinokat gyúrni, aztán odahív ée a szánkba gyömöszköli! Visszalökni udvariatlanság, igy aztán megesszük: undorral bár, de mit tehetünk..." Tudja az ördög, mit jelentben mindez! Micsoda képtelenség! Hát nem talál érdekesebb témát? Fordítsunk egyet. Talán lesz itt vábmi fontosabb is, vagy legalábbis olyasmi, aminek füle-farka van. "... Boldogan tájékoztatlak mindenről, ami nálunk történik... Már tettem említést a legfőbb szereplőről, arról az úrról, akit Sophie papának szól

it. Ez nagyon furcsa ember, " Na végre! Mit mondtam: politikusán gondolkodnak ezek mindenről. Lássuk, mit tudunk meg a kedves papáról! "... nagyon furcsa ember. Jobbára hallgat. /No, ami ezt illeti, ezt magam is tapasztaltara,/ Ritkán nyitja ki a száját, de vagy egy hét óta még egyedül is folyvást ezt ismétli: "Megkapom vagy nem kapón meg?" Egy lap papárt felvett, egy másikat összehajtogatott és csak mondogatta: "Megkapom /feláll/ vagy nem kapom mag?" Sőt, egy napon /a kályhához mogy/ felém fordult Деveszi a szaraovárt/ ós azt kérdezte tőlem: "Mit gondolsz, Medzei, megkapom vagy nem kapom meg?" Nem értettem én egy árva szót se; megszimatoltam a csizmáját és távoztam.