Gogol, Nyikolaj: Az őrült naplója; Q 4424

- 15 Haj, micsoda pazar berenddzósí Milyen szépséges tükrök! Milyen finom porcalán! Meg aztán - szeretnék bejutni* hacsak egy pillanatra is, a lányának a lakosztályába igen* kimondom nyíltan: a budoárjába. Hogyan sorakoznak ott azok a vázák, üvegcsék, azok a virágok, amikre ^ÄeIV, heLá is fél az ember, hogyan hevernek szanaszét a ruhái - tudom, mintha levegőből szőtték volna őket, nem is selyemből..» Szeretnék bepillantani a hálószobájába..» Ugy képzelem, ott megannyi csodát látnók - paradicsomot, a mennyeinél is szebbet. Meglátni a zsámolyt, amelyre, az ágyból kiugorva, ráteszi csöppnyi kis mezitelen lábát..» aztán erre a fehér lábacskára könnyű, hószin ha. t risnyát huz... Istenem! De jó, jó, hallgatok már» Hanem itt van ez a beszélgetés... Igen, az a két » kutya a Nyevszkij Proszpekten... /Az ágy előtt járkál»/ Hogyan is feledkezhettem el erről a rendkívüli eseményről? De most aztán fényt kell derítenem rá» Ki fogom fag/ gatni Medzsit» Lehajlik» "Idehallgass, Medzsi, most négyszemközt vágyunk, láthatod. Ha akarod, becsukhatom az ajtót is, hogy senki meg ne kis lephessen» Tudom én, hogy jó/kutyus vagy, aranyos kis állatka..» Hát persze! /Letérdel./ Mondj el mindent, amit az úrnődről tudsz. Kicsoda ő? M^t csinál mindig? Szel

id? Kedves? Milyen? Nem, nem, esküszöm, nem árulom ol senkinek.*• sen... О, a ravasz kis bestia! Maga elé húzta a farkát, nekiiramodott és szó nélkül kibujt az ajtón. Hallottak már ilyet? /'Felkel és az asztalhoz megy./ Bizony nem tegnap óta gyanítom én, hogy a kutya sokkal okosabb az embernél» Sőt, régóta hiszem, hogy beszélni is tudna, csak meg-