Gogol, Nyikolaj: Az őrült naplója; Q 4424

rögzött makacsságból nem teszi. Kitűnő politikus a kutya: megfigyel az mindent, az ember le apróbb mozdulata se kerüli el a figyelmét. /Elrejti az újságot./ Igen, kerüljön bármibe: már holnap elmegyek a Z\$rkovházba, kifaggatom Bijelkát, és ha csak egy csöpp szerenсвбф van, elcsenem a levelekot, amikot Modzsitől kapott. Akkor aztán csak megtudok valamit! Mert hiába, az ember is ésszel ól! Zene. Ho ven be r 12

. ъ Belép, köpenyben. Köhög. Leül az ágyra, mintha undora lenne valamitől. Aztán a konyhába megy és benedvesíti arcát. Nem állhatom ezt a káposztaszagot} a szatócsboltok a Me^csanszkája-utcán csak ugy bUzlenek tőle. /''elakasztja köpenyét a fogasra./ Tetejében minden kapualjból olyan szag árad az ember felé, hogy befogtam az orron ós ugy rohantam végág az uton. H^t még azok a pimasz iparosok! Ánnyi korrabt ós füstöt ereget; ek a műhelyeikből, hogy mohdhatora: azon az átkozott vidáksn még járni sem lehet. ' * Az asztalhoz megy és zakója zsebéből le/eleket vesz ki. Átkozott dög... véresre harapott. De itt vannak, ez a lényeg... /meggyújtja a lámpát, megpróbálja kibetűzni a leveleket./ Sajnos, várnom kell holnapig, hogy kibogozhassam... Nem! Nem megy... Zene: ujság-tóma. Leül, naplója fölé hajlik. ... Dlután kettőkör elindultam itthonról, azzal a szilárd szándókkal, hogy rátaláljak Bjelkára és kivallassam. A Zvjerkov-ház negyedik emeletére érve becsöngettem. Egy fiatal lány nyitott ajtót: nem éppen csúnya, bár meglehetősen szeplős. Azonnal ráismertem: ez az a fiatal láhy, aki a minap, az Öregasszony kisérotében