Szigligeti Ede: A cigány; Q 3678

Zsiga: Nők: Julcsa: Márton: Julcsa: Mártont .raai, Kondomé. Mindnyájan dalolnak:/ Nincs több legény a faluban, csak három. Jövő nyáron ki lösz az aratáson? Arany sarkantyúja ragyog a bokáján, Jaj, de szépen peaeg a Itassa utána. /A dal végén a kisfiú elcseni az egyik lány kendőjét és kiszalad veié, a lány utána./ /A bentciaradottak

f - tudomást se véve Zsigáról, «aki már nem okoz nekik feltűnést - csendesen leülnek az árokparton ós fonni kezdik a koszorúba a szalagokat. Körben ülnek, az arcok nem látszanak./ /félig mondva, félig dúdolva kezdi a panaszkodó dalt«/ Hej, bura termett idő, ködnevelő szellő, Kódneveid szellő, * Héj, megemésztett engem, ez az egy esztendő, Sz az egy esztendő!............stb, /ezalatt elkészültek a szalagok befonásúvalj énekük - „ kezdetekor a Férfiak bejönnek, átveszik a koszorút és a i nőkkel együtt menetben elviszik; az ének vég<- már ismét külső kar.

/ Két-három batyu, bütykös korsó még ittaaarad./ 2. jelenet /Zsiga, Julcsa, Márton/ /hangja kintről/ Micsoda gazda kend! Nekem kell hajtani kendet? /beérnek/ Hadon földön kész az afcatás, csak kend hagyott ott egy sort? /védekezni próbál/ Meleg volt... megizzadtam.•• De majd megizzaaztom én kendet! Mégha éccaka is vágja le azt a busát... haza nc jöjjön nukem addig! Jól van, nó, már megyek... /el/