Szigligeti Ede: A cigány; Q 3678

/Julcsa/ Zsiga: Julcsa: \ Zsiga: Julcsa: Zsiga: Julcsa: Zsiga: Julcsa: Zsiga: Julcsa: Zsiga: Julcsa: Zsiga: - 3 /fordul vissza, de észreveszi Zsigát/ Mi az? Zsiga te! Még mindig itt ülsz, mint valami f«bálvány? /rá se figyel/ Nem hiszem, csak azért se hiszem... Nem hallotta? Szomszéd!! Szomszéd? nem soká leszek az. Az eső már becsurog a fedélen, nemsokára beomlik a ház is. A fuvó, az üllő, a kis kalapács, a nagy kalapács, minden kalapács zálogban. A temetőben majd jobb házat ópitenek nekem. Az, ha behorpad is, legalább mág jobban eltemet. Ha a Mátra hegye omlik rám, az is könnyebb lesz annál, mint ami a szivemet nyomja. Jól van... ott majd nem busulok./feláll, indulásra készülődik/ Hová megy arra, Zsiga szomszéd? Fel is ut, le is ur, mit kérdi kend? Mért jár kend minden istenadta napon ezen az országúton? Szeretné tudni? No, csak nevessen ki. A ^fiam ezen az utén ment el, - dehogy ment, vitték - Taljánországbal i Szegény Peti. Jó fiu volt. Volt? Visszavárom! üzen az uton! Hiszen meghalt, az isten nyugosztalja! Nem, nem halt meg, azért sem halt meg. Meglássák: ezen az uton fog visszajönni. De hiszen megirták! Levélben! /Zsiga kezére mutat, melyben a levél van./ i Ha Írták, rosszul Írták. Ha én olvasni tudnék, mást olvasnék ki abból a levélből. Aztán csak ixni kell tudni, a papiros senkit sem üt pofon, ha hazugságot irnak rá. Aki azt irta, hogy meghalt, azt is Írhatta volna, hogy Peti friss, egészséges, hogy... Én csak azt hiszem el, amit látok. .1 is megyek én abba az országba, csak... /nohj zm inon ja ki/, csak azt várom...