Schiller, Johann Christoph Friedrich: Stuart Mária; Fordította: Lendvai István; Q 3019

- 54 S a színpadot, hol elsőkánt ragyogtam, Otthagyhatom, hiszen nemcsak kezét, Hanem kegyét is megvonhatja tőlem. Az ifjú kedves, és az asszony asszony. MORTIMER: Mint Katalinnak sarja, széptevésben Kijárta ő a legjobb iskolát. LEICESTER: Reményeim hajótöröttjeként Egy deszkaszál után is kapkodok, S tekintetem már uj reményt talál, Elémsugárzik Máriának arca, A régi bájjal - széoság, ifjúság Most visszaperli megcsúfolt jogát, Nem nagyravágyásom: szivem beszél, S elmondja, mit ueszitett Máriával. Döbbenve látom, hogy hová jutott, Hová zuhant,, nagyrészt az én hibámból. Ekkor kigyúl reményem: hátha még Megmenthetem, £ <5 még enyém lehet. Bizalmas ember utján értesítem Megváltozott szivemről Máriát, És most ez irás, melyet ön hozott, Megnyugtat engem: megbocsát nekem, S ha börtönét az én kezem kinyitja. Jutalmul őt kapom« MORTIHER: S mit tett ezért? Eltűrte, hogy halált mondtak ki rá, A legsajátabb voloa arra szólt. Ha nem teszen csodát az ég velem, S a szent igazság nem világosit neg