Schiller, Johann Christoph Friedrich: Stuart Mária; Fordította: Lendvai István; Q 3019

- 28 PAULET: BURLEIGH: PAULET: BURLEIGH: PAULET: BURLEIGH: PAULET: BURLEIGH: PAULET: Nem, ő tovább nem élhet, semmikép! De lám., ezen rágódik nagy királynőnk, Az álom is korüli, — olvasom Szemében ezt a lelki nagy tusát. Ajkára szállni nem mer sóhajtása, Csak érthető tekintet szól felém: "Hát senki sincs, ki lelkémről levenné A rág megunt félő latolgatást, Hogy csak remegve üljek trónomon, Vagy ontsak el rokon királyi vért?" Ez igy van, ámde nincs változtatás. Az lenne éppen, tudja jól Erzsébet Ha volna hive jobb, figyelmesebb Figyelmesebb? Ki azt is értené, Mit szótlanul kiván. Mit szótlanul ...?! Ki hogyha rája kígyó bízatott, A nála őrzött ellenség fejét Nem ugy vigyázná, mint egy drága kincset. /jelentősen/ A tiszta hirnév, mylord, drága kincs. A britt királynő szeplőtlen hirét Sosem lehet túlságosan kímélni. Az volt a hit, mikor Shrewshurytől E nőt kihozták és pauletre bizták Remélem az volt; a legsúlyosabb Kötelmet adjuk legtisztább kezekre.