Schiller, Johann Christoph Friedrich: Stuart Mária; Fordította: Lendvai István; Q 3019
- 17 MÁRIA: MORTIMER: MÁRIA: MORTIMER; MÁRIA: Megláttam itt, királynő! Szépségéhez Halvány a kép! ó, kincset rejt e kastély. Ha mélyre zárták, jól tudták, miért; Fellázadna az angol ifjúság, Tokjába nyugton nem maradna kard. Gigász-fejét emelné mindenütt A lázadás e békés honban, látná Igaz királynőjét az angol! Bárcsak Az ön szemével látná mindegyik! S akárcsak ón, látná e szenvedést, A béketűrést és nemes nyugalmat, Mellyel keresztját hordja hősien. Nincs mód, ahányszor lábam csak belép, Hogy szivemet ne tépdesné a kin, S ne volna kéj, hogy újra láthatom! De rémitőn közéig a vég, növekszik A végveszély,, amint időnk rohan. Nem késhetek tovább, nem titkolom, ' Percig sem azt a borzadalmat Már Ítéltek? Közölje bátran, evvel nem tör össze. Úrnőm, a negyvenkét biró kimondta Reád a "bűnös"-1, s ezzel a halált. Többé szabaddá engem nem tehetnek» Ezért örök rabságban tartanak, Hogy majd bosszúmat ós igényemet Velem takarják síri hant alá-, SZÍNHÁZ- 5 TIDOMÁNYI : INTIccT ' KÖNYVTÁRA'
