Schiller, Johann Christoph Friedrich: Stuart Mária; Fordította: Lendvai István; Q 3019

Hűséges eniber! még most is kitartí Nem áll tehát, hogy minden elhagyott*. Clyan szavakkal, hogy szivem megrendült, Leirta úrnőm vértanul sorsát, Őrzőinek vérszomjas vakdühét. Családi származásáról is szólott, Mondván: az angol trón felségedé, Nem a parázna ágyasság sarjáé. Kit atyja bélyegzett meg fattyuként. Nekem kevés volt mindez mint bizonyság, Kérdőre vontam minden jogtudóst, A cimerkönyvek bőséges sorát. Felségedért beszélt az mindahány. Tudom tehát: e tiszta Jog miatt lett Felséged jogtalan, tették fogollyá Tulajdonát jelentő ország földjén. Valóban ez lett végzetem: miatta Szakadt reám a tenger szenvedés. Megtudtam azt is; Talbot birtokáról Hozzánk került, nagybátyám őrzi most. Az ég kegyelmes, megmentő kezét Gyanítom én e változás mögött. Áldással elbocsát a biboroaj Lelkemre kötve gondos színlelést. Hamar kitervezzük, hogy mit tegyek, Hajózok is hazámba vissza, ás Mint tudja már: tiz napja partraszálltam. /Némi szünet után/